2014. augusztusában a bal alsó hetesem elkezdett fájdogálni. Illetve nem is a fogam, hanem egészen a gyökerek csúcsa alatt. Elmentem fogorvoshoz. Nem látott semmi különöset. Bárcsak ennyi lett Elkezdődtek a fúrások, gyökérkezelések, tisztítások. És semmi, sőt, egyre rosszabb lett. Az arcom feldagadni. Az ínyem szintén. Már nem a szép egészséges rózsaszín volt, hanem teljesen Novemberben már nem bírtam tovább. Ekkor kb. napi két órát tudtam aludni. Nem bírtam fájdalommal. December elején arra jutottam, hogy elég, egy fog sem ér ennyit. Kihúzták. A seb nem mert annyira fel volt dagadva az ínyem. Közben már a jobb alsó hetesem is gyökér kezelték. Éjjeleket virrasztottam át a kínok miatt. Az alváshiány miatt volt, hogy nem tudtam dolgozni. Ekkor persze a sokadik orvost jártam, a hatosom alatt is fájt és kezdett az állvonalam. Néhány napra rá az csontom egészében. Januárban már az egész fejem feldagadt. Az ínyemről nem is beszélve.

Már annyira feszített, hogy úgy éreztem szétszakad. Szerencsére a hőemelkedésem elmúlt. De a pokol csak ekkor kezdődött. lassan eljutottam oda, hogy heti 3-4 éjszaka sikerült már csak pár órát aludnom. Pokoli volt, Ekkor enni már nem tudtam. Csak pépes ételeket. Az állkapcsom elkezdett kattogni. Még megijedtem. A legrosszabb az volt az egészben, hogy augusztus óta – egy doktornőt kivéve – mentem, mindenhol közölték velem, hogy nekem semmi bajom, és nekem NEM FÁJHAT. állkapocs vizsgálatra. Öt hét várakozás után. Bementem. Köszöntem. Elmondtam volna én, mi a problémám, de a második mondatom után belém fojtották a szót. De legalább rögtön Ez után jött a döbbenet. Az állkapcsomra tette az orvos a kezét, majd az volt a hogy nyissam ki a szám nagyra. Kétszer kinyitottam, majd összezártam. És itt a slussz poén. volt a vizsgálat, közölték, hogy nincs semmi bajom. De menjek le a sebészetre, megnézik, hogy mit és alakítsanak át, és menjek vissza, mert fogszabályzóra van szükségem. Ekkor hagytam ott az Kérdem én, hogyha nincs semmi bajom, akkor miért is kell az egész fejem átszerkeszteni? jött ismét egy magánorvos. És végre foglalkoztak velem, az állkapcsommal. Kaptam harapásemelőt is, sajnos muszáj volt, de fájdalom csillapítót, és izomlazítót. Gyógyszerellenes vagyok, de nem volt A vizsgálat végére értünk. A doktor úr megtette, amit lehetett. De mivel nagyon messze attól, hogy jó legyen – bár a gyógyszerektől legalább a beszéd ment– átirányított dr. Hermann És innen indult ennek a történetnek a vége és egy új kezdete. Gábor közölte, hogy, ha én kérném, sem
adna fogszabályzót, nekem a DSmile kell. Úgy voltam vele, hogy ok. Én elhiszem. Tovább keresgéltem egyfolytában, hogy mi és hogyan lehetne a megoldás, de láttam, hogy érdemben már sehol nem rajtam segíteni, ez az utolsó esélyem. Más helyet senki nem tudott ajánlani. Belevágtam. amikor Gabinál voltam az első alkalomkor, nem nagyon értettem, hogy miért kell ezeket a megcsinálnom. De biztos jó okkal van, és a lényeg, hogy végre elkezdődjön a tréning. Nem volt így célul azt tűztem ki, hogy az esküvőmön tudjak enni. Vicces, igen, de joghurtokon és áztatott élni hónapokon át nem az. De legalább már beszélni tudtam. (Áprilisban kezdtem a tréninget június 30-án házasodtam.) A tréningről hosszasan nem írnék. Az órák jó hangulatban teltek, sokat saját magunkon IS. Vártam a csütörtököket. És a heti fixalkalmak ellenére módosítottuk az azokon a heteken, amikor a többségnek szüksége volt rá. Ez nagyon sokat jelentett. Azt felejtem, amikor azt kaptam házi feladatnak, hogy rágjak el egy almát! Ilyen képtelen ötletet!!!!!!!!! fogadtam, és megpróbáltam. Hát nem lett jobb… Gabi nem hagyta magát, és megint megkaptam a héten, hogy rágjak. Megint nem lett jobb. De utána… Már tudtam aludni!!! Beszélni. És már nem kellett beáztatnom az ételeket, és lepürésíteni. nagy változást először a 10 alkalmas csoportos tréning második harmadában éreztem. Az utolsó pedig teljesen rendbe jöttem. ÉS ETTEM a nagy napon!!!!!!!!! Őszintén: vannak napok, amikor napi 10 perc kimarad. Őszintén: az esküvői őrült készülődés és kapkodás előtt sok-sok gyakorlás És őszintén: teljesen nem múlt el. Van olyan, hogy egyáltalán nem fáj. Amikor viszont érzem, nem az igazi, akkor aznap feltétlen gyakorlás. A végén pedig egy kis hengerezés. Hogy az milyen Most olykor fáj, de együtt lehet vele élni. Nem válogatom, hogy miket eszem. Ha nyers karalábéhoz, vagy almához van kedvem, megeszem, legfeljebb este többet